Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Lilinek hívtak. Lili nagyon szerette a színeket – főleg a lilát! Volt is egy aprócska kincsesládikója, amiben színes kavicsokat, üveggolyókat és gyöngyöket tartott.
Egy napon, mikor a napfény úgy sütött be a szobájába, hogy minden szikrázott, Lili különös fényt vett észre a polcán. Odaosont, és meglátta, hogy a kincsesládája tetején egy csodás, sima, lilás fényű kő fekszik.
– Ez meg honnan került ide? – csodálkozott el.
Ahogy megérintette, finoman megremegett, és egy halk hangot hallott:
– Szia Lili! Én vagyok az Ametiszti, az álomőrző ásvány!
Lili kerek szemekkel nézett a fénylő golyóra.
– Tényleg beszélsz?
– Csak azoknak, akiknek igazán nyitott a szívük, nevetett Ametiszti.
– És mit csinálsz te?
– Én vigyázok az álmokra. Ha este a párnád alá teszel, segítek elűzni a rossz álmokat, és olyan helyekre repítelek, ahol csillagok táncolnak és felhőkön lehet hintázni.
Lili nagyon megörült.
– Akkor ma este velem alszol, jó?
Ametiszti finoman megcsillant, mintha bólogatott volna.
Este Lili bekuckózott az ágyába, Ametisztit pedig óvatosan a párnája alá csúsztatta. Még elalvás előtt suttogta:
– Jó éjt, kis lila ásványom. Vigyázz rám!
Aznap éjjel Lili egy csillagfényes réten sétált, ahol lila pillangók keringtek körülötte, és puha kristályhegyek csillogtak a távolban. És tudod mit? Egyik sem ijesztette meg. Minden álom kedves volt és biztonságos.
Reggel, mikor felébredt, Ametiszti ott volt mellette, csendesen, ragyogva.
Lili ezután minden este magával vitte a kis ametiszt ásványgolyót, és így telt el sok-sok édes álommal teli éjszaka.
🌟 Azóta is mondják, hogy akinek ametiszt golyója van, annak sosem kell félnie az álmaiban. Csak hinni kell benne… ✨
🟣 Vége
(Suttogta a kristályfény, mikor elaludt a nap.)
Ez a történet a Szelenit.hu kristályvilágában születetett meg.
Ametiszti, Lili és a többiek titkai itt keltek életre és itt élnek.
Aki mégis másolná… azt egy szelíd, de határozott Szelenitmanó figyelmezteti: „Teremtés, és nem utánzás!” 🌙✨